I. rész

 

Anya.

 

Van, vagy volt anyukád, ez 100%.

Valamilyen viszonyban vagy, vagy voltál vele.

Az olvasók kb. 70%-a rosszban.

A maradék réteg a szerencsés.

Talán Te is épp anya vagy.

Elolvashatsz több száz könyvet, meghallgathatsz végtelen számú előadást, beszélgethetsz barátokkal, idegenekkel, a vége mindig ugyanaz: Neked csak ez az 1 anyád van. Nem általánosítható, nem sztereotipizálható, nem beskatulyázható, nincs hozzá kézikönyv, útmutató, használati utasítás.

Meg kell szülnötök egymást.

 

Egy anya, véleményem szerint, mindig kereszt.

Hogy nehéz vagy könnyű kereszt-e, ez mindenki tapasztalja.

Mikor megszülettél, még nem ismertétek egymást. Elkezdtetek összecsiszolódni.

Aztán ez valahol, valószínűleg, félrecsúszott.

Ha nem, akkor, mondom, szerencsés vagy.

De sajnos több keserű történetet ismerek, mind vidámat.

 

Vannak jó anyák és szar anyák.

Hogy a tiéd milyen, azt te ítéled meg, senki más. Hiába mondja majd neked mindenki, hogy ó, hát a te anyád mindent megtett, milyen hálátlan vagy, hogy Neked az nem volt jó. És hiába mondják, hogy a Te anyád ilyen meg olyan rossz volt, ha imádod.

Mert ő csak a Te anyukád, senki másé.

Csak Te ítélheted meg, senki más.

Téged nevelt fel, nem a szomszédot, vagy a barátaidat.

Ti veszekedtetek és csapkodtátok az ajtót, te lázadtál ellene, mikor kamasz voltál, hogy minderre hogyan reagált, mennyi melegséggel, haraggal, intelligenciával, közönnyel, azt csak Te tudod.

 

Ha anya vagy, természetesen nem akarok tanácsot adni, hiszen nem vagyok kompetens, nincs gyerekem.

De, ha anya vagy és aggódsz, hogy mit ronthatsz el és mit nem, csak annyit mondanék, hogy: Figyelj.

Tanulj meg Figyelni az összes érzékszerveddel. Tanuld meg érezni a gyereked minden rezdülését, rezgését, találd ki a gondolatait, legyen hozzá végtelen türelmed és végtelen időd.

 

Borulj le  a földre napjában ezerszer, hogy egy csoda részese lehetsz.

Szeresd a tényt, hogy Létezik.

Ne azért szeresd, mert ötöst hozott, elpakolt, szót fogadott, díjat nyert, lehet vele büszkélkedni.

Akkor szeresd a legjobban, mikor úgy beszél veled, mint egy darab szarral, mikor cigit találsz a táskájában, mikor kirúgják az iskolából, mikor részegen megy haza hajnalban.

 

Mert akkor van rá a legnagyobb szüksége és akkor is Ő a Te Csodád, a Te véred, egy misztikum, akit életre hívtál.

 

Legyél egy olyan meleg fotel, amibe meztelenül beleülhet és bármikor elmondhatja a gondolatait.

Szerintem ez a legfontosabb.

 

 

II. rész

 

"A maga módján."

 

Körülbelül 30 éves koromig rettenetesen szenvedtem az anyám szeretetlenségétől. Hogy hideg, merev, nem ölelget, nem puszilgat, életében nem mondta, hogy szeret, nincs benne kedvesség, humor, empátia, nem tudunk kommunikálni, csak konfrontálódni.

És ezt fűnek fának panaszoltam a családban, a baráti körömben, az iskolában és mindig az volt a válasz, hogy "szeret ő, csak A MAGA MÓDJÁN." És nekem ettől már gyerekkoromban és kidagadtak az erek a nyakamon és visítottam, hogy de nekem az nem kell! Úgy szeressen, ahogy nekem jó és ne úgy, ahogy neki!

Hiába ad az anyám nekem naponta egy csomag lila szalvétát (mert ő azt szereti például), ha én a citromsárga lepkéket imádom. Akkor azt fogom mondani neki, hogy anya, cseszd meg a szalvétádat, én ettől nem leszek boldog! De neki sajnos korlátozott az eszköztára és képtelen máshogy szeretni, képtelen máshogy kimutatni a szeretetét, csak annyit tud tenni, hogy lila szalvétákat ad, én meg citromsárga lepkéket, amiket meg ő utál.

Így megyünk el egymás mellett egy életen át.

A "szeret ő a maga módján" legalább annyira gyilkos tud lenni, mint a "nem szeret".

A szeretet (egyik) leglényegesebb mozzanata, hogy úgy áramlik, olyan hangot üt meg, ahogy az a másiknak jó, nem úgy, ahogy nekem kényelmes. A szeretet erőfeszítés, nem csak krokodil könnyes szavak és üres ölelések. A szeretet örök tanulás, csiszolódás.

Nézz meg mondjuk egy házasságot.

Apuka minden nap hazaér pontban ötkor, fél órát játszik a gyerekekkel, letörölgeti a port, bevásárol, majd elmegy aludni.

Mert ő így mutatja ki a szeretetét.

A feleség pedig festőművész, szárnyalni akar, nevetni, színházba járni, utazni, beszélgetni, élményeket gyűjteni, de a férjével ezt nem lehet, mert ő egy komoly hivatalnok.

Mikor kívülállók rávilágítanak a helyzet súlyosságára, történetesen arra, hogy milyen kényelmes boldogtalanságban élnek egymás mellett, akkor a feleség elnézően csak annyit mond, hogy "szeret ő a maga módján, csak..."

És így mennek el életek, emberi kapcsolatok évtizedekig.

A kényelem nagy úr.

Harcolni sokkal nehezebb, véresebb, fáradtságosabb, kényelmetlenebb, mint leülni a langyos pocsolyába és megszokni azt, ami van.

Nem fogsz elválni 25 év házasság után, mert összeköt a pénz, a gyerekek, a telek, a lakás, a hitelek.

Nyelsz és élsz.

Pontosabban nyelsz és létezel.

Mert megszoktad, hogy neked ez jár, ezt kaptad, ezt választottad.

Nincs erőd másra, máshoz.

 

Az embert nem a külvilág, a politika meg a pénztelenség teszi tönkre, hanem a lustaság.

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsipszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr314590213

plussbirka 2012.06.15. 16:12:20

Szia!
Tetszik a blog, elgondolkodtato es csak igy tovabb.
Szerintem fogok meg kommentelni ide, ha nem banod.

Itt most azzal kezdenem, hogy nem szaz szazalekig ertek egyet. Egyreszt, mert a szeretetnek pont arrol kene szolnia, ahogy te is irtad, hogy nem valamiert, hanam magadert, ahogy vagy. Kulonosen igaz ez az anya-gyerek kapcsolatra. Az anyanak szerintem el kell jutnia oda, hogyha a gyerek a citromsarga lepkeket szereti, akkor azt adjon neki, meg ha o a lila szalvetet is. akkor jo anya, ha be tudja latni, hogy o igy tudja megmutatni, hogy szeret es akkor szeret igazan. nem csak a maga modjan. mondjuk nem mondom, hogy ez nem kurva nehez es egybol pikk-pakk megy, de torekedni kell ra. es azert konnyebb ez anayakent, mert ez elso idokban a pulya csak rad van utalva es te is formalod ot, o is teged. a parkapcsolat kemenyebb dio. es a legtobb ember ugy van a parkapcsolattal, mint a cigirol leszokassal, hogy annyiszor probalta, hogy mar marha profi benne. es nincs orokervenyu igazsag. de szerintem attol lesz mukodo es tartos, ha odafigyelsz arra, hogy ugy szeresd a masikat, ahogy be tudja fogadni. es ha megnezed, amit te kenyelemnek mondasz, az inkabb fizikai torveny, az emberek a leheto legkevesebb energiafelhasznalasra torekszenek. abba belefektetni idot es energiat, hogy megtudd mi jo a masiknak,nem gyakori epp ezert. es hat a szart is meg lehet szokni!

csiv (törölt) 2012.06.16. 18:47:22

(Bocsánat, nem észt osztani szeretnék, csakhát mindenkinek van anyja :) )

Anya akkor születik, amikor először és őszintén meg tudod bocsátani saját magadnak, hogy nem örültél a lila szalvétáknak. Amikor először nézel a szemébe bűntudat nélkül és meglátod, hogy ember ő is és a "maga módja" amit ő kapott, amit megélt vagy amiről csak álmodott az mind-mind lila szalvéta. Amikor először tudod elmondani neki őszintén, hogy a lila szalvéta sokat jelentett, de miért utálod a sárga lepkéket?
:) Ha kapsz választ, az nagyon furcsa lesz. Többnyire nem kapsz, viszont később néha-néha, mert ez neki nagyon idegen, egyik-másik szalvéta helyett mégiscsak lepke lesz.
Különben magad írtad: "Úgy szeressen, ahogy én akarom!" Lehet, hogy ő is ezt szeretné?

Vctry 2012.06.19. 11:22:36

"Úgy szeressen, ahogy én akarom!"... Hm... Ez az ego tombolása. Mennyivel könnyebb lenne elfogadni a szalvétát, és azt mondani, hogy "rendben, én a lepkéket szeretem, de legalább gondolt rám..." Miért gondolja mindenki azt, hogy valami csak akkor igazi, ha pontosan úgy történik, ahogyan azt ő szeretné?!? Meg kéne már tanulni elfogadni a másikat - legyen szó szülő-gyermek, vagy párkapcsolatról - úgy ahogy van. Azért szeretni, mert van. Mert gondol ránk. Még ha nem is mindig pontosan úgy, ahogy mi szeretnénk. Hozzátenném, hogy nekem sem megy mindig, mert ez kurva nehéz. :)))))))

SH4M3N · http://www.soundcloud.com/shamen 2012.06.30. 12:40:22

Kijelentem,hogy nem vagyok anya! :) Bár sejthető volt. Ellenben az anya-gyermek kapcsolatban már van némi rálátásom, sőt mint elvált apuka elég sok rálátásom mint "külsős" a gyermekeim és anyjuk kapcsolatára. Először is, nagyon jó a blog és csak kapkodom a fejem,mert végre megint gondolkozom! Speciel saját tapasztalat,hogy anyámnak pl csak 1 fia van, holott kettő is él a környezetében. Mégis csak a másikat látja,holott nem is ő lakik a közelében. Van a bátyám az Isten akit kitesz a kirakatba és mutogatja, büszke rá..és van AZ! ( ez lennék én ) akinek az élete folyamat a dugába dől. Egyszerűen semmi sem sikerül szinte. És nem rejti véka alá ismerősök előtt sem. Ezért is inkább ( akkor EGO ) magamnak mutatom meg,hogy igenis vagyok valaki. Mert ha magammal szemben elvárt célokat megvalósítom, talán kedves anyám is végre meglátja azt a pozitívumot, amit úgy tizensok éve nem.Vagy "csak a maga módján ugye!". Párkapcsolati szinten meg egyszerűen az élni és élni hagyni elv a legjobb. Kell a tér mindkét félnek és ami a legszörnyűbb,hogy semmit sem beszélünk meg a másikkal. Persze nem azt mondom,hogy kell a sok felesleges információ, de ha az a rohadt lila szalvéta irritál, akkor azt egy értelmes felnőtt ember, normális hangfekvésben simán megérti,hogy a másiknak ez miért nem tetszik. Miért kell neki az a bizonyos citromsárga pillangós. És nem az a baj,hogy adja...Mert igenis, örülünk neki. Csak egy kicsit olyan,mintha pont leszarná a MI azaz ÉN érzéseimet. Kicsit több figyelmet szentel az ember a másikra, máris jobban és gördülékenyebben mennek a dolgok! Belém lehet kötni, de akkor is vállalom az itt leírtakat. Ha meg kicsit kusza lettem volna, bocsánat, de a hév vezérelt és próbáltam valami racionális dolgot írni az én szemszögemből. Köszönöm a bejegyzést és a lehetőséget is!

pampogo 2012.07.19. 11:52:27

Anyákról: pl. egy csúnya válás, mikor a sárga lepke a gyerek apja...
Kapcsolatról: „ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, ha jobban el tudja viselni az élet terheit” www.youtube.com/watch?v=MT0NRgILRWc&feature=related
süti beállítások módosítása