2012.06.11. 21:40
Negyedik bejegyzés
A megítélésről.
Van benned ez a para, hogy téged megítélnek.
Hogy milyen autód van, milyen ruhában jársz, hol laksz, hol dolgozol, milyen iskolát végeztél,mekkora a melled (vagy a farkad), satöbbi.
El akarsz foglalni valami menő kis helyet a hierarchiában.
Mert égő a Tescoban dolgozni, sokkal jobb egy budai ügyvédi irodában, mert az státusz.
Akkor vagy valaki.
Felteszek egy nagyon primitív kérdést:
Ha elutazol egy csendes kis Amazonasz menti törzshöz, ahová semmit nem vihetsz egy hónapra, csak saját magadat, akkor ők szerinted miből fognak megítélni?
Elárulom a titkot, amit már a rongyosra idézett és közhellyé alacsonyított Nagymester, Müller Péter is megmondott:
Abból fognak megítélni, hogy mennyi melegség árad belőled. Hogy mennyire vagy Ember.
Nem iskolai papír, nem 4 gumi, nem műanyag bankkártya, nem divatcégeket reklámozó póló, nem ájfon, hanem Ember.
Hogy ha ők elmennek bogyót szedni, segítesz-e.
Ha vérzik a lábuk, bekötözöd-e.
Ha összeverekednek, kibékíted őket, vagy verekszel-e.
Ha szül az egyik asszony, hozol-e vizet, vagy inkább undorodva elbújsz.
Hogy kettétöröd-e a kenyered, ha az egyikük éhes és nem jutott neki vacsora.
Hogy ránézel-e esténként az Öreg Bölcsre a sátrában és beszélgetsz-e vele.
Hogy puhaságot, biztonságot, érzelmi intelligenciát árasztasz-e.
Hogy bele lehet-e finoman, vatta szerűen burkolózni a jelenlétedbe.
Hogy tudsz-e figyelmesen, csendben hallgatni.
Ez minden, ami számít.
És tudod mit?
Nem is kell elmenned az Amazonaszig.
Elég ha csak saját magadba utazol, egészen mélyre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
meatpuppet 2012.06.24. 12:50:36
Ez a blog jótékony hatással van az agytekervényeimre.
