2012.06.11. 20:12
Első bejegyzés-kísérleti adás.
Na, elkezdek írni egy kis önismereti blogot, mert úgy veszem észre, van rá igény.
És tudod miért van?
Mert nem érsz rá.
Mert rohansz.
Mert tele van a fejed az internettel, a vásárlással, a gyerekekkel, a magánéleteddel, a százezernyi árúval a boltban, a reklámokkal, a fészbúkkal, a közlekedéssel.
Nem fejlődsz lelkileg, nem olvasol, maximum a monitort bámulod és bekajálod az instant tudást, a Coelho meg a Müller Péter idézeteket.
És bölcsnek hiszed magad.
Mert akkor úgy fest, hogy ma is megvolt az a bizonyos "hümmm", hogy hát igen, elgondolkodtam valamin.
Aztán be lehet zárni x-szel.
Nekem szerencsém volt, mert 1977-ben születtem, és 15 éves koromban (amikor már nyiladozott az elmém), még nem volt se mobil, se számítógép.
Voltak könyvek, meg idő.
Most az időt benyeli a laptopod, vagy a munkád.
A családod meg a relaxációs gyakorlataid biztos hogy nem.
Adok Neked kicsi és gyors félmegoldásokat.
Elmondom miért.
Mert amiket majd megosztok Veled, azt én 20 év alatt szedtem össze. Fizettem érte a véremmel, a lelkemmel, a csontvelőmig hatoló fájdalommal és a soha be nem gyógyuló sebeimmel.
Tanultam csöndből és pofonokból, visszautasításokból és kudarcokból.
Neked meg erre nincs 20 éved, pedig nem fogod megúszni, ne reménykedj. Csak amit a saját bőrödön érzel, az az igazi tapasztalás.
Ne dőlj hátra, se útmutatást, se kulcsot nem fogok a kezedbe adni, maximum elmondom, hogy én, egy a hétmilliárdból, hogyan látom a világot.
