Tudod mi van?

Az, hogy átadom Neked az egyik kedvenc mondásomat.

Így hangzik:

Minden úgy lesz, ahogy lenni kell és nem másképp.

Nem vagyok buddhista, de minden vallás és világszemlélet közel ez áll hozzám a legközelebb.

Nem vagyok spirituális-ezoterikus-boszorkányos-jóskártyás vénasszony.

Olvastam és tapasztaltam sok mindent, ebből gyúrtam össze magam, ami illett a hiányos mozaikba, azt beillesztettem, ami torz volt és teljesen más alakú, azt eldobtam.

De MINDENT megkóstoltam és mindent megszagoltam.

Többet voltam a mérleghinta azon oldalán, amelyik folyton a földön van és ámulattal nézi a másikat, ahogy ott fent a magasban, vidáman lóbálja a lábát.

Én alapvetően nehéz vagyok és ezt nem fizikailag értem.

Rengeteg a könnyű ember, a felszínes, a tucat, még akkor is, ha azt vallom, hogy minden ember egy csodálatos és misztikus világ.

Csodálatos, hogy létezik, hogy létezünk és hogy pont ő létezik és pont megismerhettem és tanulhattam tőle. Mindig csodával tölt el, ha megismerek valakit. Mindig benne van a lehetőség, hogy hátha egy olyan bolygón él, mint én, hátha lesz valami közös, hátha az ő ottani nyelve és az enyém épp hasonló, hátha...hátha...

Mint mikor gyereked születik. A Lehetőség. A potencia. a Mag. Hogy Bármi lehet belőle.

Aztán persze elfogynak a bármihez vezető utak és csak 1 vagy 2 út marad, szürkén és unottan.

De minden ember érdekes, akkor is, ha csak műkörmökről vagy versenyautókról beszél.

Mert mindenkinek megvan a maga történelme.

A történelem pedig vér, halál és szenvedés, kis csaták és kis győzelmek gyűjtőtégelye, csupa bukás és felemelkedés.

Mindenki történelme komoly dolog.

Ne ítélj. Ez nagyon nehéz.

Pár hónapja olvastam egy cikket, melyben az állt, hogy a mai napig nem eldöntött sem a pszichológia, sem az agykutatás számára, hogy ha belépsz egy helyiségbe és ott 30 ember van, akkor mi alapján döntöd el vagy érzed, hogy ki szimpatikus neked és ki nem.

Ez a szimpátia dolog ez rém sikamlós történet.

Nem hiszek az első benyomásban és a "női megérzésben", a "jó emberismeretben".

Ezért nem ítélek elsőre. Lehet, hogy aki ránézésre primitív, ellenszenves és undort kelt bennem, az 5 mondat után a legjobb barátom lesz és fordítva.

Ne ítélj. A test nem minden.

A szavak nagyrészt hazudnak.

Te is hazudsz, én is hazudok. Akkor is, ha tiszta szívemből őszinte akarok lenni.

Sajnos nincsenek meg a nyelvi eszközeink arra, ami a mellkasunk mögött zajlik.

Nekem a cselekvés a kedvencem. Ahogy egy ember cselekszik, az már elég jó út ahhoz, hogy valamelyest megismerjem. Mert a cselekvés sokszor ösztönös, az ember nem is gondolkodik. És mikor nem gondolkodik, akkor egész őszinte szokott lenni...

A teljes megismerést nem tartom lehetségesnek még egy 60 éve házaspárnál sem.

Mindig van valamid, ami csak a tiéd és ha a legjobban akarod, akkor sem tudod odaadni másnak.

Na, ez az a részed, ahonnan el kell indulnunk, hogy, mint egy építőkockából összerakott várat, fel tudjuk húzni a "TE" épületét.

A bejegyzés trackback címe: