2012.06.11. 20:33
Második bejegyzés
Nem tudom, hol tartasz és hogy ki vagy.
Mennyire érdekel a saját életed, a másoké, a környezetedé.
Nem tudom, mire-hogyan reagálsz, mit-hogyan élsz meg.
Nem tudom, fejlődtél-e, vagy csak teltek a napok és sodródtál az eseményekkel.
Egy dolog biztos.
Boldog akarsz lenni. Viszonylag.
Utálsz fáradt és kimerült lenni, utálsz veszekedni, sorban állni, reklamálni, ügyeket intézni, bürokráciával harcolni, utálod, ha hülyének néznek, ha nem kellesz, ha kibeszélnek, ha nem becsülnek meg.
Utálod a pénztelenséget, jobbat akarsz, többet akarsz, mást akarsz.
Utálod az ugyanolyan hétköznapokat, hogy nem történik semmi, ha meg igen, akkor azonnal lefotózod és felteszed a fészbúkra.
Utálod, hogy hülyére dolgozod magad és semmi eredménye nagyrészt.
Alapvetően fáradt vagy és sürgetnéd az időt, hogy na, valaki mondja már meg, hogy mi van!
Kezdjük az elején.
Te most valamilyen lelki állapotban, hangoltságban vagy.
Ülsz a gép előtt és olvasod a sorokat.
Mi jár a fejedben?
A szerelmed? A gyűlölt főnököd? A gyereked? A volt férjed? A feleséged, akit már ezer éve is untál? A szar kapcsolatod az anyáddal? A befizetetlen csekkek?
Zaj van, mi?
Zakatolás, káosz. El kell intézni ezt, holnap meg azt, ide kell menni, aztán meg oda...
Gyere, állj meg egy kicsit.
Nézd meg, hogy ki vagy.
Mutatkozz be szépen magadnak.
Mit érzel?
Meglepődtél ugye?
Hívd be magad a jelenbe, a valóságba.
A jövő még nincs, a múlton meg már nem tudsz változtatni, csak az van, hogy most olvasol és a betűk a saját hangodon szólalnak meg a fejedben.
Érzelmeket váltanak ki.
Most azt érzed, hogy milyen furcsa, hogy bemutatkoztál magadnak, hogy kimondtad a nevedet, amit már százezerszer kimondtál.
Szereted magad? Milyen viszonyban vagytok? Mikor ajándékoztad vagy lepted meg magad utoljára? Egy jó kávéval, egy színház jeggyel, egy csokival? Mikor törődtél magaddal utoljára?
Milyen tulajdonságaid vannak? Fel tudsz sorolni 10 jót és 10 rosszat?
A rossz tulajdonságok téged zavarnak, vagy a párodat, a környezetedet?
Le tudod fejteni magadról a külvilágot és meztelenül megállni saját magad előtt?
El tudsz vonatkoztatni attól, hogy mások milyen tükröt tartanak eléd?
Megvan az az igazi belső mag, aki TE vagy? Akit nem az határoz meg, ahogy adott helyzetben viselkedik, ahogy reagál, ahogy öltözik, amilyen kocsija van, hanem az a legbelső én, aki születésed óta ott van benned?
Megvan, vagy már teljesen összezavarodtál és eltorzítottak a behatások, a vélemények, a visszajelzések, az ítéltek?
Vetkőzz le szépen, innen folytatjuk.
